Locus perennis – örök hely, Nadapon
A magasságmérés hazai sarokköve
Locus perennis – örök hely –, így kezdődik a latin nyelvű idézet annak a szintezési alappontnak a talapzatán, amely a Velencei-hegység lábánál, Nadapon áll. Ez a szintezési „ősjegy” olyan századmilliméter pontossággal az Adriai tenger középszintjéhez bemért objektum, amelyhez igazodik minden magasságmérés Magyarországon. Századmilliméteres pontosság, igen, ez nem túlzás.
A Velencei-tótól északra húzódó, javarészt gránitból felépülő Velencei-hegység Magyarország legöregebb hegysége. Geológiai stabilitása miatt itt, Nadap község határában, százmillió évvel ezelőtt keletkezett gránitsziklák tövében található az az Adriai-tenger középvízszintjéhez igazított szintezési ősjegy – azaz nagypontosságú szintezési alappont –, amely egész Magyarország minden magasságmérésének viszonyítási pontja.
Locus perennis
Az alappont oszlopán ez a felirat olvasható: Locus perennis – Diligentissime cum libella librationis, quae est in Austria et Hungaria confecta, cum mensura graduum meridionalium et parallelorum, quam europeam vocant, erectum MDCCCLXXXVIII.
Az alapponton elhelyezett, ma már nem látható réztáblán ez a fordítás állt: Az európai fokméréssel kapcsolatban, Ausztriában és Magyarországon a hosszúsági és szélességi körök mentén végrehajtott nagyszabatosságú szintezéssel meghatározott állandó jellegű alappont létesült 1888-ban.
Bendefy László polihisztor, a Bendefy-féle alaphálózat megteremtője, aki a nadapi főalappont történetével is foglalkozott, így fordította le ugyanezeket a sorokat: Igen pontos szintezéssel meghatározott állandó jellegű hely (pont), mely Ausztriában és Magyarországon végrehajtott, európainak nevezett hosszúsági és szélességi fokméréssel kapcsolatban létesült 1888-ban.
Azért hívják az ilyen és ehhez hasonló geológiai és társadalmi jelentőségű pontokat locus perennisnek, azaz örök, vagy állandó helynek, mert kialakításukkor kifejezetten olyan helyeket keresnek, amelyek megváltozására a lehető legkevesebb az esély. A nadapi szintezési ősjegynél sem maga a láncokkal és virágoskerttel körülvett obeliszk az, amely valós jelentőséggel bír, hanem a belsejében található üregben az a megmunkált helyi gránitlap, amelyet az itteni kőzetből véstek ki. Vízszintesre csiszolt felületének magasságát az Adriai-tenger szintjének középértékéhez számolták ki egy nagyszabású szintezési felmérés során, az 1880-as években. Ez az Osztrák–Magyar Monarchia területén végzett felmérés és a katonai szintezési hálózat teljes kiépítése két részre különíthető el. Az 1873–1899 közötti első időszakban az osztrák tartományok, Csehország, Szilézia, Galícia, Magyarország és Horvátország területére terjedtek ki a mérések; az 1899–1914 közötti második szakaszban pedig Dalmáciára, Boszniára és Hercegovinára – tudhatjuk meg Busics György Adalékok a nadapi szintezési főalappontok történetéhez című munkájából.
A szintezési felmérés alapfeladata hét ilyen ősjegy meghatározása volt, melyekre aztán elsődleges és másodlagos alappontok hálózata alapult, ezek további, alacsonyabb rendű alappontok meghatározását tették lehetővé, így lefedve a Monarchia teljes területét olyan alappontokkal, amelyek az út-, vasút-, vízépítési munkák és mindennemű infrastruktúra kialakítás során használt magasságmérés sarokkövei lettek a jövőben, egészen a mai napig.
A volt Monarchia területén végzett szintezés eredményeként létrejött hálózat egész Közép-Európában biztosította a precíz magasság-meghatározás lehetőségét. Teljes hossza 22 865 km, a megjelölt alappontok száma pedig 16 652 volt, tudható meg Pachhofer Vilmos A volt osztrák-magyar monarchia katonai geodéziai munkáinak történeti áttekintése című munkájából. A hét főalappont közül egy a mai Romániában: Vöröstoronynál, egy Ukrajnában: Terebesen; egy a mai Szlovákia területén Ruttkán, egy a csehországi Lišovban, egy Szlovéniában Maria Rastnál és egy Olaszország területén, Dél-Tirolban Fortezza településen (német neve Franzensfeste) található. A mai Magyarországon a nadapi az egyetlen ilyen főalappont. A munkát a Közép-Európai Fokmérés kezdeményezte – a mai Nemzetközi Geodéziai Szövetség elődje – és a bécsi Katonai Földrajzi Intézet tisztjei végezték el.
1861-ben Berlinben Baeyer porosz geodéta tábornok javaslatára, három ország: Poroszország, Szászország és a Habsburg Birodalom együttműködésével létrehozták a Közép-Európai Fokmérés nevű szervezetet, melyhez a következő években további európai országok csatlakoztak, így 1867-ben nevét Európai Fokmérésre változtatták, majd 1886-tól Nemzetközi Földmérés, illetve Nemzetközi Geodéziai Szövetség lett a neve. Bár a szervezet, amely 3 évente rendszeresen tartott közgyűlést, az első világháború kezdetén megszűnt, de a háború végén, lényegében újjáalakult: ez a ma is létező Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió, amelynek egyik tagja a Nemzetközi Geodéziai Szövetség: International Association of Geodesy, azaz IAG – tudjuk meg Busics Györgytől.
A nadapi ősjegy tengerszintfeletti magassága: 173,83850 méter. Ezt a magasságot a volt bécsi Katonai Földrajzi Intézet az említett felmérés során a trieszti mareográfia „0” pontjából kiindulva, szintezéssel állapította meg.
Pontosan mihez képest 173,83850 méter?
Az őspontok meghatározásának alapjául a trieszti tengerszintet választották. Mivel az Osztrák–Magyar Monarchia nem bővelkedett tengerparti településekben, ezért adta magát Trieszt, mint helyszín, ahol a Molo Sartorión telepített tengerszint-megfigyelő készülék – azaz mareográf – mérései alapján határozták meg az Adriai-tenger 1875. évi középvízszintjét. Ehhez a középvízszinthez viszonyítva számították ki a szintezési hálózatban az összes pont Adriai-tengerszint feletti magasságát.
Miért kell nekünk ilyen?
A hazai ingatlan-nyilvántartás térképi alapját a geodéziai alappontok jelentik. A térképezéshez viszonyítási alapokat kell adni vízszintesen és magassági értelemben is, ezek együttesen alkotják hazánk alaphálózatait, amelyek jelenleg közel 40 000 alappontból állnak. Az ingatlanok nyilvántartása sem képzelhető el a geodéziai alappontok és a belőlük kirajzolódó hálózat nélkül. Az alappontokat célszerű úgy megjelölni (állandósítani), hogy fennmaradásuk a lehető legtovább, évtizedekig biztosított legyen, és közterületen, könnyen megközelíthető helyen helyezkedjenek el.
Hazánk alaphálózatait alkotó geodéziai alappontok országos szakhatósága a Lechner Tudásközpont, amely a megyei kormányhivatalokkal (földhivatali főosztályokkal) szorosan együttműködve biztosítja az ingatlan-nyilvántartás térképi alapjához szükséges felméréseket, azok engedélyezéseit, karbantartási munkálatait, fejlesztéseit. Az alapponthálózattal kapcsolatos legfontosabb tevékenységeket az Alaphálózati és Államhatárügyi Osztály szakértői földmérői végzik.
Nadap II.
Az eredeti ponttól 200 méternyire 1951-ben egy újabb főalappontot létesítettek, Nadap II. néven. Három szintezési gombot helyeztek el egy sziklaüregben, fedlapokkal védve, őrpontokkal ellátva. A szintezési gombok magasságát a nadapi ősjegyből számították ki. Jelenleg Magyarországon nem kizárólag az Adriai-tenger középvízszintjén nyugvó magassági rendszer van használatban. 1960-tól a Balti-tenger kronstadti középvízszintjét kellett elfogadni viszonyítási alapnak. Ebben rendszerben a nadapi őspont magassága 173,1638 méter. A balti alapszintre történt áttérést követően új szintezési hálózat jött létre. A ’80-as élvektől létesült a ma is használatos Egységes Országos Magassági Alaphálózat, azaz az EOMA. Az EOMA elsőrendű hálózatának kiegyenlítésénél alapként a Nadap II. alappont legfelső gombjának – 0000001-1 számú főalappont – balti magasságát fogadták el. Hazánkban ez a két, Nadap I. és Nadap II. főalappont őrzi a magassági alapszintet, tehát továbbra is minden magasság az ősponthoz viszonyított.
Fotó: Kis Ádám, Varga Norbert / Lechner Tudásközpont
